1.) A sámán mint gyógyító
A sámán elsősorban az adott közösség testi és lelki gyógyítójaként végzi tevékenységét. Mindez abban nyilvánul meg, hogy az emberi világ gondjait közvetíti a szellemvilág felé és próbál megoldásokat találni ezekre. A legfontosabb aspektus tevékenységében tehát a gyógyítás, ám emögött valódi tudás is áll, tekintsük csupán a gyógynövények ismeretét. Emellett a szertartásokon a sámánok hozzásegítik a betegeket a lelki gyógyuláshoz - könnyen belátható tehát, hogy komoly hipnotikus, pszichológiai képességekkel is rendelkeznek.
2.) A jóslás mint a sámántevékenység része; a vadászszerencse biztosítása
A sámántevékenység egyik legfontosabb aspektusa a jóslás. Ennek eszközei hagyományosan a rosta és a dob, valamint a lapockacsont. Jelen van - idegen eredetű elemként - a tenyérjóslás is, és a madárjóslás sem ismeretlen számukra, utóbbi azonban meglehetősen ritka. A belső-ázsiai sámánok májból is jósolnak, de ennél sokkal fontosabb funkciót tölt be náluk a térdhez ízesülő csont, amelyet szinte minden jósláshoz használnak. A későbbiekben - elsősorban tibeti hatásra - jóseszközként megjelenik a buddhista olvasó is.
Belső-Ázsia sajátos viszonyaiból, a nomád kultúrszindrómából adódóan a közösség számára végzett sámántevékenység egyik sarkalatos, kardinális funkciója a vadászszerencse biztosítása. A hiedelem szerint a sámán lasszót vet a lelkek közé, és kifogja az elejtendő vadat. Az egyéb állatokkal kapcsolatos hiedelmek közé tartozik pl., hogy délelőtt a holló látása pozitív, délután viszont már negatív jelentéstartalommal bír. Ugyanis a holló délelőtt még Tengri/Buddha, délután azonban már a csötgör-ördög/sulmasz-démon küldetésében jár; a holló a belső-ázsiai népek számára alapvetően kettős, ambivalens természetű.
3.) A sámán mint lélekőrző, lélekkísérő
Mivel a világ minden táján a vallási típusú, szakrális jelenségegyüttesek egyik elidegeníthetetlen eleme az elhunyt lelki üdvének biztosítása, ezért magától értetődő a sámán lélekőrző, lélekkísérő szerepe is. Utóbbi evidensen következik az animizmusból, vagyis a lélekhitből, mely a belső-ázsiai népek lélekképzeteinek az alapja. A lélekkísérés egészen pontosan azt jelenti, hogy a sámánnak az elhunyt lelkét halála után kísérnie kell; ehhez hozzátartozik, hogy az embernek több lelke van, és irányításra ezek közül az szorul, amelyik démonok martaléka lehet.
4.) A sámán mint vezető; a társadalmi kötöttségekből való kiszabadulás
A sámán természetesen - nem egyedülálló módon - egyfajta szellemi vezetőnek tekinthető a közösség szempontjából. Hasonlóan az ősmagyar kettős hatalomhoz, ahol létezett egy világi, katonai és egy szakrális vezető (kündü és gyula).
A sámánná válás a társadalmi kötöttségekből való bizonyosfajta kiszabadulásként is értelmezhető. Koreában pl. a megközelítőleg százezer sámán nagyjábóból 90%-a nő, hiszen ez a nők egyfajta kiemelkedését jelenti a konfuciánus társadalmi határok, korlát(ozás)ok szorításából.
