1.) A samanizmus fogalma
Legelőször is érdemes tisztáznunk magának a samanizmusnak a mibenlétét. Rögtön leszögezhetjük, hogy nem vallásról beszélünk, bár a jelenkorban megjelenő, ún. "városi samanizmus" erősen közelít ahhoz, hogy már-már tételes vallásnak nevezzük. A samanizmus gyakorlatilag a belső-ázsiai népek lélekhitéből kiinduló, arra mint szilárd alapra felépülő elképzelések, hiedelmek összetett, bonyolult komplexuma, amely a sámán mint közvetítő köré csoportosul: a sámán tulajdonképpen az egyes világrétegek között képes közvetíteni, átjárni, a szellemvilágot képes megidézni. A sámán szó maga mandzsu-tunguz eredetű; etimológiáját tekintve eredetileg šaman, saman, haman formában létezett. Ez a kifejezés a ša- tőre vezethető vissza, melynek jelentése kb. 'gondolkodni, tudni, látni'. A mongol és a török népek másfajta kifejezéseket használnak. A mongoloknál eredeti formájában böge, ill. iduγan - amelyek mai változatai a böö és az udgan -, valamint jairan; a böge/böö szóval hozható esetleg etimológiai összefüggésbe a magyar bű(báj) szavunk (vö.: erdélyi bőkovács). A török nyelvű népeknél is többféle kifejezés él erre, feleltethető meg az eddig ismertetetteknek: a török qam, a kazak/kirgiz/egyéb baqši és a jakut oyuu. A sámán szónak felel meg a koreai mudang, a kínai wu és a japán itako kifejezés. Miután a szó eredetét nagy vonalakban tisztáztuk, vázlatosan tekintsük át a samanizmus létrejöttének, kialakulásának mitológiai hátterét, az egyik mitikus magyarázatát.
Egy burját mítosz szerint a sámán az emberek és az istenek közötti egyensúlyt kívánja helyreállítani. Ennek érdekében az istenek először leküldték a sast mint követet abból a célból, hogy átadja az isteni tudást az embereknek, s utóbbi egy szexuális aktus útján ezt végre is hajtotta. Láthatjuk, hogy a sas itt - hasonlóan a mi Emese álma-mondánk turulmadarához - totemisztikus lényként, közvetítőként, védőszellemként funkcionál. Következő bejegyzésemben néhány további, a samanizmus kialakulását demonstráló eredetmítoszt ismertetek.
