Elöljáróban érdemes tisztáznunk, mit értünk Belső-Ázsián földrajzi és művelődéstörténeti szempontból. Nos, geográfiai tekintetben általában Dél-Szibériát, Mongóliát, Észak-Kínát, valamint néhány további területet sorolunk ide. E vidékek megegyeznek abban, hogy - életmód tekintetében - leginkább a nagyállattartó lovas nomadizmus, illetve a halászat-vadászat jellemző rájuk, de ez korántsem a teljes képet mutatja. Jelen van ugyanis - ha korlátozott mértékben ugyan, de - a földművelés és a letelepült életmód is. Művelődéstörténeti szempontból hagyományosan a "népek országútját" nevezzük Belső-Ázsiának - a letelepült életmódot folytató népekig, de mint láttuk, ez utóbbi nem kizárólagos szempont, hiszen a fölművelő kultúrák részben itt is jelen voltak, éreztették hatásukat.
E rövid bevezető után ki kell térjünk Belső-Ázsia faunájára és flórájára, a már fentebb előlegezett életmódra, valamint a terület s az itt élő népek jellegzetes haszonállataira. Ami a növényzetet illeti: túlnyomórészt a füves puszta jellemző, északabbra a tajga, valamint a tundra (Szibéria). A vidék jellemző állatai: a szarvas - Szibériában a rén, illetve a jávorszarvas -, a medve, kisebb prémes állatok - úgymint a róka, menyét, nyest, coboly - és a különféle madárfajok tovább színesítik Belső-Ázsia gazdag állatvilágát. A legfontosabb haszonállatok a következőek: természetesen elsőrendűen fontos errefelé a ló, mely a közlekedés általános eszköze, északabbra a rénszarvas; elsőrangú szerepet tölt be a pusztai népek életében a juh - tekintsük akár a táplálkozást, akár a szállást, s nem utolsósorban az öltözködést -, de szinte majdnem ugyanilyen jelentőséggel bír náluk a szarvasmarha, a kecske, s szórványosan a teve, valamint - pl. Kína bizonyos részein, illetve Tibetben - a jak is.
Az előzőekben érintőlegesen már a táplálkozásról is szó esett, most ezt fejteném ki bővebben. A nagyrészt lovasnomád életvitelből következően sok hús- és tejétel fogyasztása jellemző, ám mivel - mint fentebb említettük - korlátozottan a fölművelés is jelen van, ezért az itt élő népek több-kevesebb gabonát is fogyasztanak. Minden tekintetben szervezett étkezési szokások jellemzőek, amelyeknek legfontosabb jegye nyáron a tej, télen a hús felhasználása. A legjellegzetesebb szállás a mindenki számára ismert kerek vagy négyszögletes, mozgatható jurta. A viselet is a minél gyorsabb helyváltoztatást hivatott elősegíteni, ezért az itt élők minden szempontból praktikus nadrágot és köntöst viselnek. Itt kell kitérjek az öv fontosságára - ehhez kapcsolódik az ún. "övkészség" fogalma is: a vidék lakói ebben, ezen hordják fegyverüket, késüket, tűzszerszámukat, az étkezésnél használatos csanakjukat vagy szilkéjüket és további használati tárgyaikat, s ezért az övhöz rengeteg szokás és tabu kapcsolódik.
A már fentebb ismertetett életmódbeli vonatkozásokat a "belső-ázsiai nomád kultúrszindróma" összefoglaló névvel illethetjük - melynek lényege a nagyállattartó lovas nomadizmus és a vadászat -, de mint láttuk, részint a földművelés is jelen van és a kereskedelem szerepe sem volt elhanyagolható a történelem folyamán. A legfontosabb, Belső-Ázsiát átszelő kereskedelmi útvonalak a prémút - mely északról délre vezetett - és a volgai út - mely utóbbin elsősorban a rabszolgakereskedelmet bonyolították le - voltak.
