A sors különös rendeléséből végül humán értelmiségi lettem; lehettem volna akár informatikus is. Mindez tegnap egy egykori évfolyamtársammal való beszélgetés során merült fel, és két pohár Cabernet Savignon elfogyasztása segített hozzá, hogy ismét végiggondoljam: mitől is bölcsész a magister artium? Utóbbi a hivatalos titulusom latin nyelven, azaz 'a bölcsészettudományok mestere', de fordíthatnánk 'a művészetek tudorá'-nak is. Ám valóban a művészetek mesterembere az, aki bölcsészdiplomával rendelkezik?
Az arisztotelészi értelemben vett τέχνη egyáltalán nem csupán az alkotó- és előadóművészetekre korlátozódik. A latin "ar(ti)s" szó ugyanezeknek az entitásoknak a gyűjtőfogalma, amely ugyanúgy jelenthet tudományt, mint művészetet, sőt mi több, minden emberi mesterség kifejezésére is használatos. Nem utolsósorban pedig 'csel, furfang, mesterkedés, ügyesség', valamint 'készség, tehetség' jelentéssel is bír. Arisztotelész számára mindez tudomány, amelyeket ő három fő csoportba sorol: elméleti, gyakorlati és költői tudományokról beszél. A ποιητική [τέχνη] mindemellett viszont a költői tudományoknak csak egy részét foglalja magába, amelyeket - ebben a viszonyítási rendszerben - "teremtő emberi tudás"-ként kategorizálhatnánk - holott az azóta eltelt időszak ékes bizonyítékként szolgált arra nézve, hogy léteznek olyan "téchnai", melyek sokkal inkább teremtő igénnyel lépnek fel (gondoljunk csak a klónozásra - ámde ez utóbbi "mimészisz"-ként is felfogható, továbbmenve platóni - és derridai - összefüggésben az írás mint pharmakon szerepéhez hasonló tökéletes utánzásként, amely így már nem is utánzás - érdemes lenne ezt a problémakört tüzetesebben is megvizsgálni.)
Eszembe ötlik - s ilyenformán jó ötletet (inventio poeticát, avagy altera inventiót!) szolgáltat - az MTA Nyelvtudományi Intézetének Elméleti Nyelvészeti Intézeti Tanszékén É. Kiss Katalin által tartott generatív szintaxissal foglalkozó óra, melyet közismereti tárgyként vettem fel, és ahol a matematikusok, fizikusok, biológusok és igen!, informatikusok között én voltam az egyedüli humán értelmiségi. Ennek ellenére bölcsészként nem éreztem feszélyezve magam, hiszen korábban én is kipróbáltam magam a reál tudományok területén, sőt pályaválasztásomkor még egyáltalán nem volt bizonyos, hogy nem természettudományos pályára lépek - talán ennek volt köszönhető, hogy a nyelvészet generativista elméleténél kötöttem ki, s diplomamunkámban azt igyekeztem a magyar nyelvtörténeti jelenségek vizsgálatában alkalmazni.
Nemrég Kettős vakolás címen (címén) Nádas Péter és Térey János beszélgetett az egri Kepes Központban, s a műveikben előforduló, építészeti kontextusba/intertextusba állítható szövegekkel foglalkoztak. A diskurzust követően kérdést tettem fel Nádasnak, mennyire érzi a maga alkotói stílusára nézve érvényesnek Bagi "új, kritikai realizmus" megjelölését, mely a test-íráson alapul - amennyiben az előadás fő strukturáló elemeit, az épületeket is testeknek tekintjük (az építészetet hovatovább a testek hálózatának, az építészettörténetet pedig eme viszonyrendszer történeteinek/történetiesítésének) -, a testre redukálja a kelet-közép-európai hétköznapok világát, ám mégsem merül ki a testek egyszerű tükrözésében: egyfajta transzcendencián kívüli transzcendentalizmus figyelhető meg a műveiben, amely minden immateriális jelenséget mellőz ugyan, de mégis a láthatatlan feltűnése a láthatón: minden test egy másik testtel terhes. Erre Nádas humoros és frappáns választ adott, aminek a lényege az volt, hogy véleménye szerint minden test több testtel is terhes, és erre sorolt példákat a műveiből. Végül pedig úgy nyilatkozott, hogy ami az "új, kritikai realizmus" kategóriát illeti, nem az ő tiszte ezt eldönteni, hanem a mindenkori irodalomtudományé.
Azóta mindig ezt a példát említem azoknak, akik hajlamosak abba az egyébként teljességgel érthető hibába esni, hogy túlmisztifikálnak egy-egy szerzőt, művet vagy magát az irodalmat: Nádas egész egyszerűen úgy válaszolt - bár azért nem egészen, de ez más lapra tartozik -, mint az a sarki fűszeres, aki ajánlja portékáját, de marketingje sikerességének megítélése elsősorban nem rajta múlik. Hiszen ugyebár - ha úgy vesszük - mindketten TECHNIKUSOK.
