A kultúrának mindig egyfajta hármas funkciót kell betöltenie – ezek a funkciók párhuzamba állíthatóak, nagyjából megegyeznek az egykori szerzetesi kolostorok által képviselt kulturális szerepekkel. E három funkció: a kulturális cikkek tárolása (hasonlóan, ahogy egy könyvtár teszi), a kulturális cikkek továbbítása, forgalmazása és a kulturális cikkek előállítása. E három szerepet mintegy a kultúra "hardverének" is nevezhetjük. Természetesen a pusztulás is természetes velejárója ennek a hármasnak: pl. leéghet a könyvtár, hibák csúszhatnak a másolásba és még sorolhatnánk.
Az elmúlt évtizedekben ezen a téren következett be alapvető változás a személyi számítógépek, a mobiltelefonok, majd az internet megjelenésével és elterjedésével, az információs szupersztráda kiépülésével. A tárolás ma már túlnyomórészt elektronikus adathordozókon történik, vagyis megfigyelhető a kultúra virtualizálódása. A kultúra e hármas funkciójának történetét vizsgálva alapvető változásoknak lehetünk szemtanúi. Míg a Gutenberg-galaxis jellemzője, hogy a könyvnyomtatás előtti időszakhoz képest megnövekedett az előállítható példányok száma, romlott is a példányok minősége, hiszen jelentősen megnőtt a hiba lehetősége. A digitális tárolás esetén pedig egyenesen azt látjuk, hogy az előállított példányok rendkívül veszendőek. Az internet bizonyos szempontból szövegtemetőnek is nevezhető, hiszen a sok millió helyről letölthető egyetlen példány nagyon könnyen megsemmisülhet.
Ennek következménye, hogy egy rövid távú kultúrába lépünk át a hosszú távon gondolkodó szerkezetből. Megnőtt a szövegek mennyisége, ám ezek csak napi, heti használatra jönnek létre. A rövid távú kultúrába való átlépésnek azonban nem csupán a technikai, technológiai változás az oka. A szöveg mindig is áru volt, így a műalkotás is. A romantikával kezdődően az újdonság, az eredetiség és az innovativitás fontos esztétikai értékké vált. Az innováció története elbeszélhető. A magyar irodalomban tkp. Petőfi jött rá arra, hogy imázst kell teremteni és ezt el kell adni.
Roland Barthes említi: a szerző sosem volt ilyen virulens, mint ma. A szerző az elsődleges áru – gyakorlatilag úgy "meg kell csinálni", mint egy popsztárt.
