Ma reggel, amint beléptem a jelenkor legnépszerűbb közösségi oldalára, figyelmes lettem a Tudáskurátor oldalának egyik bejegyzésére, miszerint "Kőműves gondolkodással nem lehet Pietát alkotni". Rögtön felberzenkedett bennem a kisördög, végiggondolván, mennyire sarkos - és nem sarkalatos - ez a megfogalmazás, és eszembe jutott, milyen mértében sarkítottan fogalmaztam magam is, amikor Nádast egyszerűen "technikus"-nak tituláltam, alkotói módszere önmegítélését pedig a sarki fűszeres marketingjével vontam párhuzamba. Nos, az igazság - ha egyáltalán beszélhetünk ebben az esetben ilyen abszolútumról, hiszen az igazság nem egy és mindig csupán a magunk igazsága, és akkor már nem abszolút igazság - valahol a két végpont között, az arany középút egyik pihenőhelyénél helyezkedhet el. Ott betér egy, az "Aurea mediocritas"-hoz címzett vendéglőbe, leemeli a kalapját, és leül az igazságok egyik asztalához, rendel egy Tafelspitzet - bécsi tányérhús a tájékozatlanabbak kedvéért - és vörösbort rendel hozzá. Elfogyasztja mindkettőt, ám ezek után nem a Pieta megfestése jut eszébe, hanem - jut eszembe! - jóllakottan hátradőlve és szivarra gyújtva elmélkedik háza statikai és dinamikai megerősítésén, amelyhez végül kőműveseket hív.
Csak a szorgalom az egyedüli entitás, mely kellőképpen megtámaszthatja a tehetséget, statikailag és dinamikailag is kiegyensúlyozza és felkészíti az eget rengető viharokra. Hiszen az alkotás eme folyamata nem ergon, hanem energeia - éppúgy, mint a nyelv, melyet folytonosan alkotunk, csiszolunk és - fontos megjegyzés! - permanensen használunk is. A kőműves habarcsot kever, téglákat alkot és helyez következetesen egymásra, tégláról téglára rakva fel az épületet, melyet a tervező megtervezett. Használja tehát a megszerzett tudását, mint az az Öveges professzor, aki a világ lehető legegyszerűbb módján magyarázza el a legbonyolultabb fizikai jelenségeket is, rendkívül szuggesztíven, ezenközben talán valami újat is létrehoz. Nem tesz új felfedezéseket, nem változtatja és rengeti meg kialakult világképünket, nem hoz létre új paradigmát, esetleg új diszciplínát, mindössze OKTAT, de innovatív és azelőtt soha nem látott metodika alapján, egyénien teszi ezt. Nem Pietát alkot, de tevékenysége felér annak elkészítésével.
Van egy grafikusművész cimborám, aki nagyon is jól tudja, mennyire színről színre, vonásról vonásra kell felhelyezni a vászonra vagy egyéb felületre a majdani kép egyes elemeit, s ő azzal is tisztában van, hogy mindenki - legyen szó művészről, tudósról, tanárról, avagy kőművesről - aki valami újat képes alkotni, a szó legnemesebb értelmében egyszersmind MESTEREMBER.
Tolle lege!
