Erdőjárás Hollóstető felé (Egy áprilisi túrám, majd a folytatás)

Egy pénteki kísérlet után végül is szombaton vállaltam be a célként kitűzött hegyi etapot, emberpróbáló erdei túra kerekedett ki belőle.

 

Nagypéntek délelőttjén ugyanis nekivágtam a Hollóstetőre tervezett útnak, annak ellenére, hogy összefüggő zivatarfelhő takarta el az égboltot, ami a Nagy-Eged orma felé sötétedett. Mérlegelve a helyzetet arra jutottam, felelőtlenség ilyen kondíciókkal erre a hosszú útra vállalkozni, ezért a hegynek fordulás előtt elnapoltam a túrát. Nagyszombat reggelén, tehát mindjárt másnap – az esőt prognosztizáló időjárás-jelentésekre fittyet hányva – ismételten elindultam, mivel vihar készülődésének jelét se láttam. Az idő sokáig engem igazolt. (Az előrejelzésekre egyébként is csak hellyel-közzel hagyatkozom.) Kivirágzott a világ, a Bükk végre visszanyerte jellegzetes lombboltozatát, erdőtakarója üde zölden virul. Szórványos bárányfelhőkkel szegélyezett ragyogó tavaszi napsütésben, kíméletlen tempót diktálva hamar fönt voltam a Nagy-Egeden. Ebből csak egy szemernyit engedve haladtam tovább, gondolva a távolságra, melyet aznap meg kell tennem. A tölgylevelek alkotta avarnak és a farakások ázott rönkjeinek a szaga elegyedett a szirmukat bontott virágok, a néhol nedves, néhol porhanyós föld és az újonnan sarjadt fű émelyítő illatával, az erdő jellemző kevercsét képezve. A vad szabadság érzése lett úrrá rajtam, a szabad vadon határtalansága vett körül és hajtott előre.

 

Viszonylag korán elértem Várkutat is, ahonnan egy gyors tízórai után továbbgyalogoltam végcélom irányába. Kövesdi-kilátó, lenyűgöző panoráma. Csák-pilis, a legutóbb idáig jöttem. (Ezen a ponton túl, úgymond, hadiösvényre léptem, nem hátrálhatok meg.) Tovább emelkedők és lejtmenetek váltakoznak; a lejtős részeken már futottam. A széles ösvény tisztásai újabb látványos nagytotálokat kínáltak. Elém vetítették a Felsőtárkány feletti hegyvonulatokat, a széllel vitorlázó madarakat, a magas fákkal övezett völgyrengetegek lombkoronáját. Barát-erdő, ezzel is közelebb az elérendő végállomáshoz. Kilométerről kilométerre közelítettem felé. Megiramodásokkal tarkított nagy menetelés. A Völgyfő-háznál szendvics formájában pótoltam az elégetett kalóriát, és nyakaltam a frissítő vizet. Maradék elemózsiámat és innivalómat a hajrára tartalékoltam. Barangolásomat elszántam folytattam.

 

A továbbiakban kisebb holtpontok következtek, mikor a láb már befeszül, de visz tovább, mert ki kell tartani. Az égen vészjósló jelek, gyülekező fellegek, ám az utolsó szakasz van csak hátra. Feltámadó, erősödő áramlatok, hűvös széllökések, romló hőérzet, mintha az égbolt is morajlana. Csalánba a mondás szerint ugyan nem csap a villám, de azért mégis érdemes elővigyázatosnak lenni. Itt meg lehet fordulni, nincs miért kockáztatni. (Csatába ott bocsátkozz, ahol biztosan győzöl.) Eddig többnyire a vakmerőség motivált, most győz a józan megfontolás. A megtett távhoz képest már amúgy is közel járok Hollóstetőhöz, és jövök még erre.

 

Rohamtempóban indulok vissza, a lábam többször figyelmeztet, hogy lassítsak. (Néhány korábbi ínszalaghúzódás emléke miatt hallgatok rá.) A végén a gyaloglás kolonc, az ég alja egyre felhősebb. Egerbe jutva tekintélyes borulás megint. (Summázom: jól döntöttem.) Hazaérve diadalittas fáradtság – egy teljesítménytúra nagyságrendű distanciát ma is kipipálhatok.

 

2017. június 6., kedd (Pünkösd után)

 

Pünkösd hétfőjének reggelén 8.20 körül indultam egy újabb bükki túrára, 10 óra tájékán már a Felsőtárkányi-tónál jártam. A parton éhemet és szomjamat oltottam. Nosza, rajta, reáfordultam a kék átló és piros kereszt jelzésű ösvényre, és felkapaszkodtam a Csák-pilisig. Itt szintén elköltöttem némi eledelt és benyakaltam némi vizet, majd eztán már a szokott úton nyomultam előre: Tárkányi-orom – Barát-erdő – Völgyfő-ház. Ott szintúgy pihenő, s eljött a múltkori kritikus szakasz, ahol legutóbb még a vihar nyomaként bedőlt fák torlasza nehezítette a haladást. Meglepetéssel és örömmel konstatáltam, hogy az utat szinte csontig letakarították, a rönkökre darabolt törzsek ott álltak nagy rakásokban mellette. Hozzávetőleg du. 1 körül fordultam vissza, s onnan már ugyanazon az úton tértem meg Egerbe. Vajon s mikor mehetek legközelebb?