Ne legyünk álszentek: mindannyian igényeljük a nagyszabású, totális elbeszéléseket, illetve elbeszélhetőséget, a lekerekített, önmagukba zárt szerkezeteket, az egyszerű, mindenre magyarázatot kínáló szüzséket, mert ezek megnyugtatnak bennünket és a biztonságérzet illúziójával kecsegtetnek. Ezért is vagyunk nagymértékben vevőek a demagógiára - mai divatos szóval élve: a populizmusra -, saját egyéni életünket és egzisztenciánkat igyekszünk összekötni valami teljes bizonyosságot kínáló, örökérvényű igazsággal, tkp. a Logosszal, amely maga a dialektika megvalósulása. Emellett mindig ott munkál bennünk a kisördög, hogy lehetne a jelenlegitől egészen eltérő és jobb az a társadalmi berendezkedés, amelyben élünk, rendre ez sodor bennünket a totalitárius ideológiák felé. Sziszifuszi küzdelem ez: a bizonyosságkeresés állandó létharca a társadalmi meghatározottságokkal és bizonytalansággal szemben. Ennek ellenére rengeteg olyan idea leledzik a világban, amelyekért valóban érdemes - akár erőnk meghaladásával is - küzdenünk; ezekről majd egy későbbi blogolatban.
Silentium.
