Patria mea totus Mons Bükk est. A Bükk lábainál fekvő egri borvidék kincséről pedig legendákat zengenek. Holott ez a kincs nem titkos térképeken föllelhető ládákban pihen: a természet és az ember mestermunkájának ötvözete évezredes kulturális tradíciókkal. A szó legnemesebb értelmében ars, a szőlőművelés és a borkészítés technéje eredményezi. Folyékony ékkő, a cseppfolyósított nő, a lényegre redukált esszencia. A Bükk déli lejtőinek, a Bükkaljába érő lankáinak megmunkált szelleme.
Akkoriban éppen a tizenkilencedik születésnapomra készültem. Pár hónapja éltem a kollégisták változatos mindennapjait, miközben bevezettettem a nyelvészet és az irodalomtudomány ligeteibe. Az órák mellett a koleszos bulik világa is beszippantott, de ha kedvem szottyant, bejártam Pestet és Budát. Dunántúli szobatársaim az egriségem egyik attribútumát, a jó bort követelték rajtam. Na, majd adok én nektek, gondoltam. Megmutatom, mi az egri virtus, hol lakik a nagy Pán.
Eljött hát a születésnapom hete, és úgy adódott, hogy a napja előtt, hét közben haza találtam utazni. A borkombinátban akkor még lehetett mérni elvitelre is, szóval megtöltettem egy ötliteres kannát kékfrankossal, és azonmód buszra szálltam. A metrón odaérve egy német juhász elkezdte szimatolni a táskámat; reméltem, hogy nem drogkeresésre van kiképezve. A portán is simán be tudtam vinni a pakkot (később már szigorúbban ellenőriztek). Elég annyi hozzá, hogy fergeteges volt az ünneplés: a somlói borvidék könnyebb ízeihez szokott szobatársaim bizony rendesen tudatmódosultak.
Én utána még folytattam a partit a szint folyosóján, így ismertem meg az akkori kedvesemet is. Ő hollókői lány lévén szintén hazaibb zamatnak érezte a nedűt, s bár átható kék szemei egyre jobban csillogtak, helyre menyecskeként derekasan tartotta velem a lépést. Mellesleg össze is jöttünk, és az est hátralevő részében egymás ajkairól ittuk a blaufränkischt.
Későbbi kedveseim közül akadt, aki kevésbé, volt, aki jobban bírta a bort, és a helyszínek is rendre változtak Kelenföldtől Hűvösvölgyön át az egri helyekig és a Múzsák ligetéig. Azért a kékfrankos fajta szeretete attól fogva konstans tényező.
