Az olvasókban mindig ott munkál az igény, hogy bizonyos kódokat elsajátítsanak. E kódokat a szerzők hozzák létre és alkalmazzák az olvasói tudat formálására. A költőszerep kultusza elsősorban a romantikus hagyományhoz köthető, de a romantika korát megelőző korszakokban is gyakorta jellemző, hogy a költő bizonyos közösségi szerep(ek)et vállal – példának okáért ez volt jellemző a költő és hadvezér Zrínyire is. A költőszerepnek ez a kultikus szemlélete mindig felértékeli e szerepet azokban a korszakokban, amikor a kollektív közösségi tudat a szabadság valamilyen szintű deficitjét, hiányát érzékeli. Ezekre a korszakokra jellemző, hogy a költő mintegy a közösség tagjai nevében beszél, lángoszlopként szól gyakran nagy humanista értékekről.
Ez a fajta struktúra azóta megváltozott. A költői szerep módosulása maga után vonta a szerzői tudat megváltozását is. Petri György 1989-ben képviseleti pozícióba helyeződött. Ebben a történelmi pillanatban – bevallása szerint – végig kellett gondolnia a szerepét. Ekkor újra végre kellett hajtania a leválást. Jeleznie kellett, hogy nem alkalmas a képviseleti jellegre.
Lassan elindul egy változás, ahol az olvasók is mást várnak az irodalomtól. Az olvasó ma elsősorban a szórakozást, szórakoztatást keresi a művekben. Az irodalom is beépült a szórakoztatóiparba, ezen belül próbálja megőrizni a maga sajátosságait. Az olvasóközönségről utoljára a hatvanas évek végén lehetett egységesen gondolkodni. Amit ma hazai kultúrának nevezünk, szubkultúrák sokaságából épül fel. Ezek mindegyike kialakítja a maga irodalmi tudatát, megtalálja a szerzőit.
