Az ezerkilencszáznyolcvanhármas esztendő november havának hetedik napján láttam meg a borongós, őszi égboltozatot. Mint ismeretes, ez a dátum a Nagy Októberi Szovjet Szocialista Forradalom agyakba történő betörésének - és bevésődésének - hatvanhatodik jubileuma volt. Megszülettem hát, mivel gyalázatos ellenforradalmi tettnek számított volna részemről, ha ezt a nagy ünnepet nem mint újdons(z)ült ifjúkommunista éltem volna végig, a munkásosztály értelmiségével - azaz szüleimmel - egyetemben. Szülőcsatornámból való előretörésemet meg nem szűnő, viharos éljenzés fogadta, s a szülőorvosom tényszerű, materiális megállapítása, miszerint: "Gratulálok, gyönyörű kisfia született!" Forradalmi tett volt ez a javából, tekintve, hogy az alattomos reakciósok mindenütt ott rejtőznek, készülve arra, hogy meghiúsítsák a szocialista vívmányokat, így iszonyatos bömbölésbe kezdtem, ezzel is megzavarva és elrettentve őket népünk és dolgozóink ellen irányuló összeesküvésüktől. Megszülettem hát inkább, mintsem hogy cserbenhagyjam osztályomat, és bár borongós, őszi idő köszöntött, egy pillanatra felragyogott a fényességes Auróra (cirkáló).
"Forradalmi gyerek!" - mondogatta mindig anyai nagyapám, aki a Magyar Néphadsereg századosa volt, erre aztán fellelkesült, és előhozakodott valami cifra ultibemondással, miközben kártyáztak az apai nagyapámmal, aki viszont anno a Csepel Autógyár - ma ZF Lenksysteme Ungarn - élmunkásaként dolgozott a cucializmus építésén. Ezzel minden el is volt rendezve jövőm szempontjából, osztályellenségnek, reakciósnak nem tekinthettek, hiszen még születésemet is úgy időzítettem, hogy az megfeleljen a Párt elvárásainak. Ám mindez nem tartott örökké. Óvodás koromban máris összekülönböztem a rendszerrel, amikor is a születésnapom megünneplése helyett a "vörösoktóber" megülésére került sor, habár az általam ebből az alkalomból bevitt sütemény természetesen elfogyott. Bosszúból fel is rúgtam (a megállapodást az Elnöki Tanáccsal helyett) az Auróra cirk(ul)áló játtékkockákból kirakott körvonalait.
[A képen az a Lenin-félszobor látható, mely Makrisz Agamemnon munkája, és 1970-ben készült - a szakirodalom szerint vörös gránitból.]
Avanti, popolo!
