A tél végi influenzás időszak alatt jellemzően beleesünk abba a hibába, hogy minden vírusos kórságot influenzaként – vagy influenzaszerű fertőzésként – könyvelünk el. Sajnos engem se került el ez a fatális betegséghullám, ami most annyi mindenkit ágynak döntött. Igaz, már kifelé lábalok az ilyenkor szinte konvencionálisnak ható vírusos megbetegedésből, mindig nagy gondot fordítok arra, hogy a tél során óhatatlanul is leamortizálódott szervezetem védőbástyáit újra megerősítsem. Szükség is mutatkozik erre nézvést, hiszen a kórokozók seregei eddig csak arra vártak, hogy az enyhébb időben aktivizálódjanak, s a telet jelentősebb ostrom nélkül átvészelő – de az évszak sajátosságai folytán kissé megtépázott – immunrendszerem ellen koncentrált és átfogó támadást indítsanak. A hétvégén emiatt igen cudarul voltam, s bár – mint írtam – a főbb támadásokat már kihevertem, a védelmi projektem része lesz a tavaszi terepbejárások Márciusi ÚjraKezdése is. Emellett e terepbejárások felkészülés gyanánt fognak szolgálni a tavaszi túraszezonra.
Rendesen csak terepbejárásnak hívom azt a metódust, amikor nem kifejezetten túrázási céllal, hanem konkrétan a sajátos hegyvidéki terepviszonyok évszaknak megfelelő tesztelése céljából járom az erdőt. Ilyenkor nem fontos, hogy éppen azon az útvonalon – vagy azon útvonal egy részén – járjak, melyen túrázni fogok. Inkább az a lényeges ekkor, hogy átálljak, vagyis a telet jellemző specifikus terepviszonyok korábbi megszokása után agyban és fizikálisan is újra hozzászokjam – vagy inkább visszaszokjam – az erdő tavaszi jellegzetességeihez. S persze mindez az erőnléti felkészülés szerepét is betölti.
