Konklúzió
„Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével
A földből szíja élte nedveit,
De felfelé hajt minden erejével,
S az éghez nyújtja lombos ágait.”
(Eötvös József)
Az előbbiek, az eötvösi elvek és azok korszerű értelmezése fényében úgy látom, hogy az erős állam, a szilárd központi kormányzás nem érhető el az államhatalom teljes „visszavon(ul)ásával”, a „minimális állam” elvével, hiszen értelem szerint ekkor a társadalmi intézmények, közösségek, csoportok és egyének képviselete, összefogása és hatékony koordinálása lehetetlenné válik. Ám ugyanígy nem vezethet eredményre a társadalmi és civil közösségek, intézmények autonómiájának végletes korlátozása, a hatalom túlzott centralizálása, totális és abszolút kiterjesztése, az „expanzív állam” tézise. Hiszen az állam nem képes a társadalom minden szegmensét – azok sajátosságait maximálisan figyelembe véve – ugyanolyan hatékonysággal ellenőrizni és koordinálni, így utóbbi esetben saját hatékony működésének lehetőségét számolja föl. Az általam helyesnek tekintett gyakorlat valahol a kettő között keresendő.
A centralizáció és decentralizáció egyensúlya csak úgy teremthető meg, ha az erős és hatékonyan működő központi hatalom, az egész nemzetet, a nemzet egységét képviselő állam erejét leginkább a társadalmi makro- és mikroközösségek, struktúrák, intézmények, közvetítő csatornák, testületek összefogására, hatékony koordinálására, valamint a hathatós társadalmi párbeszéd kialakítására és fenntartására fordítja. A jól működő társadalomban a fékek és ellensúlyok rendszere korlátozza és visszafogja az államhatalom túlkapásait, hathatós „monitoring-rendszer” működik a korrupció és a bürokrácia visszaszorítására.
Az egyéni szabadságjogok az önkénnyel szemben védelmet, a közös társadalmi célok megvalósításának lehetőségét, az egyén individuális és kollektív önmegvalósítását szavatoló közösségek keretében teljesedhetnek ki. Az autonóm, önszervező(dő) rendszerek, intézmények, civil szerveződések és a közvetítő testületek hatékony kooperációja és párbeszéde a közös nemzeti egység keretében és támogatásával, ezt az egységet erősítve valósulhat meg. Ebben a tekintetben részint példának tekintem a Cameron-féle jelenlegi brit modellt is.
