A sikerhez, a sikerig vezető út gyilkos erőfeszítéssel van kikövezve, ha szabad a szólássá folklorizálódott toposzt átfordítanom. A végcél megvalósulását eredményező teljesítmény nem egyéb, mint összpontosítás a végletekig, fegyelmezett átlendülés a holtpontokon, ám a teljesítőképesség állandó és zabolátlan próbatétele, ameddig csak lehetséges, s amíg a legvégéhez el nem ér az út. A teljesítés nem csupán a mentális erő sikere és a győztes akarat gyümölcse, a megtett út és annak megtétele maga az akarat. Az úton való végighaladás és a cél elérésének az akarása. Az út számos holtpont, átkelés a halál völgyein. Meg kell járni a poklot az üdvözülésért.
Ám a sikerként értékelt teljesítmények körébe nem csupán az egyéni győzelmeket, hanem éppígy a közösségeink által kitűzött célok elérését is besorolhatjuk. Ezeket példamutatásként is tekinthetjük a közösség(ek egyénei) számára. A teljesítésre törő akarat a küzdelem során nehézségekkel szembesül, akadályokat kell legyőznie, de épp ezek serkentik, hogy révbe érjen. Mi lehet jobb példa a kitartás mint hit és a helytállás mint szolgálat leképezésére?
