2018. április 30.
A mai nap termése (összesen nagyjából 54-56 km):
Eger – Nagy-Eged – Bikk-bérc – Várhegy (megmásztam, „Éljen a haza!”) – Kövesdi-kilátó – Csák-pilis – Tárkányi-orom – Barát-erdő – Völgyfő-ház – Statisztika Petőfi SC pihenőháza – erdészek emléktáblája – Hór-völgy (végig a patak mentén) – Tebe-rét (Itt megebédeltem, de már nem nyomultam tovább a lépésről lépésre megközelített Hollóstető irányába, hanem az égen egyre gyarapodó zivatarfelhőktől, egyre közeledő mennydörgéstől kísérve, páni félelemben az elemek erejétől és reménykedve a viharsáv mielőbbi továbbvonulásában, elindultam visszafelé, felkészülve a lezúduló záporra. Nem sokra rá a zivatarzóna tényleg eltávozott, a felszakadozó felhőzetet egyre nagyobb fényerővel törte át a napsütés, és mint egy rigmusként ugrott be a Beowulf friss fordításának vonatkozó pár sora: „(…) Kit a halál megkímél, / sörrel habzó kupa köszönti majd / mikor új reggel fényében fürdik a világ, / és arany ruhájú nap ragyog a földre.” Hálám jeléül az égiek felé a „Skål!” is bevillant az emlékezetembe.) – Hór-patak – Oszla (innen, mivel Cserépfaluig lejöttem, vissza az elágazás felé) – az Ódorvár alja – erdészek emléktáblája – Statisztika Petőfi SC pihenőháza (innentől bivalynehéznek éreztem a combom, eljött egy holtpont, a következő szakasz a visszaúton eléggé kínszenvedés volt) – Völgyfő-ház – Várkút (Odafelé a Várhegyen át kikerültem, de visszafelé már kereszteztem, a flakonjaimat megtöltöttem jéghideg forrásvízzel. Valahogy erőt gyűjtöttem az utolsó szakaszra, de Várkút és a nagy-egedi elágazás között elég kegyetlennek és hosszadalmasnak éreztem az utat, mit több: már a fakopáncsok kopogása és különösen a kakukk éneke is idegesített. Elnézést az említett madaraktól.) – Nagy-Eged – Eger.
Jó felkészülés volt a közelgő Egri Bükkre.
2018. május 7.
A hírek szerint már készül a kupa anyagi valójában is, és a munka ünnepének hetét berekesztő vasárnapon egy újabb teljesítéssel jutottam közelebb a Nagy-Eged Túra Kupa elnyeréséhez. Ám nem csupán ezért találtatott fontosnak ez a hetet lezáró alkalom. A szombati, Szomolyára tett gyalogtúrámmal és a múlt hétfői, teljesítménytúra nagyságrendű erdőjárásommal egyetemben ezt is a felkészülés részének szántam a hónap végén rendezendő Egri Bükkre. Az erőnlét szempontjából ugyanis nem elhanyagolandók a kisebb, szinten tartó kihívások sem. Korábban írtam a tréningjeim metodikájáról és arról, hogy egy-egy teljesítménytúrán a legnagyobbnak vélt erőbedobást is meg kell próbálni túlteljesíteni, hiszen ha elindultál, akkor a becsület minimuma, hogy megpróbálod a teljesítőképességed határán mozogva a képességeid maximumát nyújtva végigküzdeni a távot. Ez így tisztességes. Korántsem diadalmenet, számos a holtpont, szenvedéssel jár, hullámvölgyeket is átélsz, de a végén az akadályokat leküzdve elmondhatod, hogy kitartottál a legvégsőkig és az akaratod diadalmaskodott a nehézségek felett.
2018. május 26.
A mai nap folyamán az Egri Bükk teljesítménytúra 51,6 km-es távját hajszálpontosan 9 óra 8 perc alatt teljesítettem. Akkor a pillanatnyi eredmény szerint holtversenyben a 2. helyen álltam. Persze ezen még változtathat, ha a később indulók közül valaki megelőzött, de igazából az sem számít. A dologhoz hozzátartozik, hogy a túra elején a sporttársak kegyetlen tempót diktáltak, amihez igyekeztem igazodni, így váltott vezetéssel mentünk. A legtöbb ellenőrzőponton keveset időztünk, csak a legszükségesebbeket vettük magunkhoz. Mindvégig arra számítottam, hogy oké, egészen jól nyomom, de valaki majd biztosan elrobog mellettem, mint a huzat. Ez nem következett be. A legfelemelőbb számomra az volt, mikor a Bükk 961 m-es csúcsát (Szilvási-kő) megmásztam, és utána is bírtam szusszal, erővel és mentálisan. Valahogy nem jött a várva várt holtpont, amit nem is értek. A végén ráadásul futva érkeztem be a célba.
2018. május 27.
Friss hír: felkerült az Egri Bükk eredménylistája a Kárpát Egyesület honlapjára. A végeredmény szerint 3. lettem holtversenyben, ugyanis egy később elrajtoló sporttárs 8 óra 41 perc alatt teljesítette a távot.
