Amíg nekünk gyakran nehezünkre esik szembenézni történelmi múltunk bizonyos fejezeteivel, vagy épp annyi narratívát alkotunk rájuk, ahányféleképpen értelmezzük azokat, addig a német nemzetfogalom, patriotizmus többé már nem megérteni akarja a múltat vagy szembenézni vele. Végképp leszámol a múlttal, eltörli azt, számára nem létezik. Mindezt W. G. Sebald (is) regisztrálja, miközben a németek múltértelmezési szellemiségéről beszél. Sebald ezen felül az általában vett szellemi szféra teljes kiüresedését is regisztrálja, ami nyilván nem független a holokauszt-traumától. Rámutat: a tapasztalatot annak irracionalitása miatt nem lehetett szavakba önteni, ezért mintegy "ki kellett radírozni" a fejekből.
A nyugatnémet háború utáni szüzsé a hősies és önfeláldozó újjáépítésből indult ki és a felejtés konstruálta. Sebald szerint a németek időközben "vakok és hagyománytalanok" lettek. Szerinte a légibombázásokkal bekövetkezett egyfajta elvágásuk örökségüktől és származásuktól. Hasonló ez ahhoz, amelyet az európai civilizáció válsága kapcsán Sartre is észlelt, és melyet fordított vagy negatív identitásképzésnek nevezhetünk. Ez a teljes kulturális emlékezetvesztés, a múlt "kiradírozásának" élménye.
Véleményem szerint ez a felejtés narratívája, melyet nem tartok járható útnak a múlt feldolgozásában. Ahogyan a történelem dicsőséges fejezeteivel, úgy a múltbeli tragédiákkal, hovatovább bűnökkel is szembe kell nézni, a traumák feldolgozása elengedhetetlen a kollektív emlékezet számára. A magyar nemzettudatnak persze nemhogy részei, de egyenesen szüzséalkotó elemei a múlt tragédiái, mintegy a történelmi viktimizáció, áldozattá válás jegyében. Áldozatként szemléljük magunkat, akiket egyedülálló történelmi átok sújt. Ez persze szintén nem vezet előre. A múlt feldolgozásának járható útja az lenne, ha a közös hagyományokat, az egymás mellett, gyakran egymás ellenében futó narratív szálak közötti átvezető utakat, összekötő kapcsokat keresnénk, és a múlttal való fájdalmas számvetés, a történelmi tragédiák feldolgozása mellett egy erős, többrétegű, értékalapú hagyományrendszerre építve alakítanánk a múlt értékeiből kiinduló, a jelenben élő és a jövőbe tekintő nemzettudatunkat.
