A farizeusok kora (Széljegyzetek a tanársztrájkhoz és a városvédő küzdelmünkhöz)

A farizeusok kora (Széljegyzetek a tanársztrájkhoz és a városvédő küzdelmünkhöz)

 Amikor Duncan Heyward, a franciák ellen harcoló brit gyarmati seregek tisztje felelősségre vonta Nathaniel Bumppo egyszerű alattvalót azért, mert háborús helyzetben nem a gyarmati milícia felderítőjeként kaparja ki a gesztenyét a dölyfös angol hadvezetésnek, utóbbi így fakadt ki inkább büszkén, mint dühösen: "Nem vagyok a felderítőjük, sem pedig átkozott milicista!" És ebben az országban, a kelet-közép-európai sajátos viszonyok között rengetegen érzünk így. Kormányok jönnek, kormányok mennek, hatalmat gyakorolnak, és mindenhatónak érezve magukat ideológiákat próbálnak ránk tukmálni. Igyekeznek megmondani nekünk, mi igaz és mi nem, kihez legyünk lojálisak és kit tekintsünk ellenségnek. 

De, kösz, mi ebből nem kérünk. Ők rendszeresen elkúrják, mi pedig Prewitt közlegényként tűrjük a legvidámabb barakk hatalmaskodásait. Továbbszolgálunk, és ha jön a hóhér, egy-egy hosszúlábú asszonyhoz menekülünk, Cora Munro, az erődparancsnok lánya pedig belénk szeret. Kik is vagyunk? Azok, akik a határvidéken cölöpházat építünk, dolgozunk a megélhetésért, a vadászat során felhajtjuk a vadat, miközben szeretnénk biztonságban tudni a szeretteinket. A többség vagyunk, nem a kétharmad. S amikor mozgolódni kezdünk, gyülekezünk, kiegyenesítjük a kaszákat, a hatalom megremeg.

Ám vannak hűséges ölebek is, akik rózsadombjaikról figyelik a farkasok vagy a kopaszkutyák dalát. Miközben mi Csapajevként cserkészünk, találatot kapunk, és eltűnünk hirtelen a folyóban, az erdőben a vadnyomokat újabb hűséges alattvalók követik tovább. Ők is hasonlóan éreznek, mint mi, csak rájöttek arra, hogy opportunistának lenni sokkal kifizetődőbb. Pillanatnyi és kétes előnyökért, konformizmusból vagy egyszerűen csak kényszerből farizeusokká válnak. Félnek, és a félelem megalkuvást és cinizmust szül. Közönyt. Mélységes közönyt. Közönyt minden és mindenki iránt. Miközben univerzális emberi értékeket hangoztatnak, kernemzeti álorcájuk mögött a legmélységesebb nihilizmussal tekintenek a világba. De a nemzet nem ők.

A nemzet mi vagyunk. Mi, mindannyian. És mi szabadok vagyunk.