Az ilyen év végi, összefoglaló áttekintések éppen úgy viselkedő jószágok, mint az egyes régészeti lelőhelyek. Az idő- és történésbeli halmazok mint az ásatások során feltárt területrészek rendezhetők. Ha így veszem a 2017-es esztendőt, akkor azt látom, hogy szelvényei rétegzettek és stratigráfiailag is vizsgálhatók. Így kerülnek elő nyers töredékekben holmijai is, a történetek, a múlás anyaföldjéből kiemelve. A rátapadt nedves talajtól sárosan, az emlékezés rozsdamarásától szinte szilánkokra mállva. A közel- s távolmúlt az emlékezet párás levegőjével burkoltan oxidálódik.
Januárban még fagyban és többször hófúvásban mértük a hótakaró alatt cseperedő őszi búzával bevetett szántóföld kijelölt egységeinek mágnesezettségét. Februárban szintén kijártunk, de már az adattárban is egyre több lett a teendő a dokumentumok digitalizálása terén. Márciusban újrakezdtük az aktív múzeumi életet, egyebek közt a Mozaik Múzeumtúra országos roadshow-jába is bekapcsolódott a vár az előadásaival és foglalkozásaival. Április hónapját mozgékonyan folytattam, a túráim is egyre intenzívebbekké váltak, amíg be nem köszöntött az ítéletidő hete. Közben a várásatás tavaszi szakasza is lendületet vett, melynek leleteit nyáron dolgoztuk fel. Május folyamán, a tavaszi tél letűnte után, az apokaliptikus időjárást fokozatosan heverte ki a természet. Túráim során néhol akadálypályákon kellett átküzdenem magam, viszont az illetékesek is aktívan tették sorra szabaddá és újra járhatóvá az útvonalakat. Júniusban az a megtiszteltetés ért, hogy egy korábbi írásom, melyben a kuruc költészetet az újkori közköltésünk egyik legfontosabb korpuszkincseként tárgyaltam, megjelenhetett a Palócföld című folyóiratban, a Querela Hungariae rovatban.
Közben életemben is új ösvényeket kerestem, és biztató utak mutatkoztak, habár a lezáratlanok sokszor galibát okoztak. Bizonyos dolgokat sikerült kellőképpen elrendeznem, a vitás kérdéseket tisztáznom, sőt: új csapásokat nyitnom. Van, ahol akadnak azóta is elvarratlan szálak, de a távolság által ezekre is kellő távlatból fogok rálátni.
Júliusban újra lesújtott a végítéletszerű zivatarhullám az egyébként fullasztó kánikulai nyárba beékelődve. Ellenben a hőséghez és páratartalom irodai elviseléséhez kitartás kellett. A látogatók csoportjai folyamatosan és óriási tömegekben hömpölyögtek erősségünkben, miközben egy vízparti hétvégét terveztem. Augusztusban ennek el is érkezett az ideje: egyik nap a poroszlói szabadstrandon került rá sor. A napom azzal telt jórészt, hogy a vízben lubickoltam, az elhagyott bójákon túl szélesen tempózva, fürge halként sorozatosan a nádrengeteg pereméig beúszva. Ebben a hónapban döntött csúcsot a várlátogatás aktivitása is, fergeteges Végvári Vigasságok formájában. A hónap végén pedig a várva várt Eger Csillaga teljesítménytúrára is sor került, ahol félszáz kilométert abszolváltam, a túratársakkal egy nagyszerű kihívásnak megfelelve. Szeptemberben megszaporodtak a narratív részek. Az egykori magyartanárnőm meghívására a hajdani tanítványai társaságának szimpóziumán adtam elő a generatív nyelvelméletről. A Bródy5 Klubban egy vetített képes régészeti előadást moderáltam, ahol feltárult Eger mozaikszerű múltja. Tudományos konferenciát rendeztek újdonsült egyetemünkön, az irodalom, a nevelés és a történelem közös metszeteinek megvilágítása céljából. Augusztus vége óta az Iparművészeti Múzeummal közös kiállítás, az "Acél és arany" is rendszeresen fogadta az egri vár közönségét. A hagyományosan Eger városában rendezett jeltudományi konferencia, a Semiotica Agriensis 16. évada is a falaink között vette kezdetét. Szeptember végén pedig német nemzetiségi napot ünnepeltem Kerecsenden. Végül, de nem utolsósorban még a Kaptárkövek Teljesítménytúrát is bele tudtam zsúfolni a hónapba. Október és az ősz megint csak a várásatás jegyében telt, eleddig feltáratlan dolgokra lelt a visegrádi csapat és a mieink, elég csak a gótikus faragott köveket vagy a dézsmapince lejáratát megemlítenem. Ennek a gazdag, középkori és kora újkori anyagnak a feldolgozása jelenleg is zajlik. Ugyanebben a hónapban Füzér rekonstruált várát is felkereste és végigjárta egy kirándulás során a múzeumi kollektíva. Novemberben komoly vállalást tettünk többedmagammal a várból: elszegődtünk önkéntes területvédelmi tartalékosnak a szűkebb és tágabb haza védelmére, valamint szolgálatára. Decemberben a friss hó újra a kedvenc turistautamon talált, végül befejeződött ez az év is a várban.
