Ildomos lenne szólnom a névadás motivációjáról, és ezt örömmel meg is teszem: "Így miután kivetette a títán-népét az égből Zeusz, megszülte utolsó sarját Gaia, Tüphóeuszt, mert arany Aphrodité által maga Tartaroszé lett. Nagy tettekre való kezein kidagadnak az izmok, lábai el nem fáradnak soha, száz feje nőtt ki vállából s félelmes kígyófej valamennyi, elfeketült nyelvekkel nyaldos, az isteni száz főn lángok lobbannak pillái alatt a szemekben, csak néz, és tűz villan fel valamennyi fejében, s minden félelmes fejben még hangok is ülnek, mindenféle csodálatos értelmű szinezettel. Van, hogy az istenek értik csak, mit mond, de van úgy is, hogy mint fékétől szabadult bika bömböl a hangja, máskor meg felbődül, akár a kegyetlen oroszlán, máskor, hallani is rossz, mint az ebek, ha ugatnak, máskor csak sziszeg, ám visszhangozzák a hegyormok" - olvasható Hésziodosz Istenek születése című munkájában. Posztmodern Typhóeus módjára receptem gyógyító s mérgező textúrákkal lesz tele.
Figyelem: a pharmakon egyszerre gyógyszer és méreg!
A textusok újraírása garantált, felfeslett szövetükből új fonalakkal szövöm újra a literatúra szövedékeit.